Az unitárius egyház, protestáns hagyományokhoz híven mindig szívügyének és elsőrendű feladatának tartotta az oktatást. Írásos dokumentum van arról a tényről, hogy Székelykeresztúron az egyházközség berkeiben az első pillanattól kezdődően működött iskola. Az iskolamester tisztségét a mindenkori kántor látta el. Az egyházközség mindig biztosított épületet, melyben télidőben a gyermekeket elemi szinten lehetet oktatni.
1767-ben az öreg templommal együtt az iskolaépületet is elvették az unitáriusoktól, és csak évekkel később, a város nagyon ingoványos részében kaptak telket és lehetőséget, hogy újra papilakot, templomot és iskolát építsenek.



Az elemi iskola működtetése mellett– ami kizárólag az egyházközség feladata volt – az 1793. évi homoródalmási zsinaton döntés született, hogy Székelykeresztúron középtanodát nyit az unitárius egyház a környéken élő minden székely fiatal számára.
Az elemi iskolától függetlenül, a gimnáziumot a templomtól keletre eső telken építeni kezdik fából, majd pár évvel átépítik kőből, és több rendben is bővítik. 1914-ben pedig a templomtól északra es telken új épületet építenek.
Az egyházközség továbbra is működtette az elemi iskoláját. 1937-ben a papilakkal szomszédos telken új, modern, iskolát építettek, melynek földszintjén két osztály, emeletén pedig szolgálati lakások kaptak helyet.
Az egyházközség elemi iskolája az 1948-as államosításig működött, amikor az intézménnyel együtt az épületet is elvették. Ugyanekkor szűnt meg az akkor Báró Orbán Balázs Főgimnázium nevet viselő felsőbb iskola is, melyet Isten áldásával, reménykedő szívvel 1993-ban újraalapítottak, és 2008-ban felvette a Berde Mózes Unitárius Gimnázium nevet.