Ef 4,1-13
A mai alapgondolat arról szól, hogy közösséget építsünk a hit útján. Vagyis olyan, mintha Jézus egy társas kirándulásra hívna bennünket. Nyilván, hogy ezt a munkát olyanokkal lehet végezni, akik vállalkoznak, hogy rálépnek a hit útjára, és vállalják a hitüket. Vagyis inkább vállalják, hogy azzal foglalkoznak, amit hisznek, elmondják azt. A kirándulásokon kiformálódik egy csapat. Valamennyi ideig együtt vagyunk, együtt étkezünk, megbeszéljük az útvonalat, és egyáltalán van egy célunk, ami összekovácsol. Ezért vállaljuk önmagunkat és egymást. 
Ehhez első lépésben az kell, hogy egyénileg gondolkozzunk, és döntsünk.
Aztán, másodszor az kell, hogy a közösséget keressük, formáljuk alkossuk. 
Mind az első, mind a második nehéz. Azt hiszem a vállalás legnehezebb. Egyénileg és közösségileg is. 
Pedig épül az élet, tudatosan, vagy tudattalanul, rajtunk, általunk. Érdemes bekacsolódni egy- egy ilyen kirándulásba. Megpróbálni önmagadat a közösségben. Ez az idő fog következni, a jelenlegi én- kultúrából kihajt ez. 
És mindenki rájön arra, hogy valamire jó, valamit el tud végezni, valamit fel tud építeni. 
Az egyén rájön arra, hogy ő nemcsak valaki, hanem igencsak fontos az, amit tesz.
Sőt, adott ponton nélkülözhetetlen.