Vasárnapi imagondolat

A bátorság én vagyok!
Text: Máté evangéliuma 14,22–33
Ahhoz, hogy a mindennapokban elinduljunk, nem kell különösebb bátorság, hiszen azokat nagyrészt rutinosan éljük meg. Szinte gombnyomásra végezzük el a reggeli teendőinket, hogy időben érkezzünk a munkahelyre, elvégezzük az aznap ránk szabott feladatokat, majd hazaérkezve az otthoni teendőinket látjuk el. Mindent elvégzünk, ellátunk, elkészítünk, megcsinálunk…S a sok akarásunkban gyártószalagon fut végig az életünk. Bátorság nem ezekhez a mindennapi rutinokhoz kell, hanem sokkal inkább önmagam felé. Nem szeretünk egyedül lenni, zavar a csend bennünket, mert a némaságban megszólalhat a lelkünk és attól viszont nagyon félünk. A nagy zajban nem aggódunk, bizonyára sok minden eltereli a figyelmünket, nem kell önmagamra figyeljek, de a csend, az félelmetes tud lenni. Bátorság kell önmagam felé lépni és gyakran valaki bíztatása szükséges, mert ilyenek vagyunk. Nagy döntések előtt kikérjük embertársaink tanácsát, csak akkor teszünk valamit, ha felebarátunk rábólintott, igennel válaszolt. Olyankor merünk lépni! De nehezen viseljük el a döntéseinkért felvállalnivaló következményeket. Fél lábbal állunk a csónakban, lépjünk vagy ne? Ne hagyatkozz mindig másra, hallgasd meg a Mester szavát és a bátorság te magad légy! Lépj most önmagad felé!

Vissza

Közelgő események