Isten útja, ember sorsa

Ezek 18,21-28

 

Isten útja vagy a te utad? Ez a mai üzenetnek az egyik gondolata. Mert attól függetlenül, hogy én mit gondolok a világról, az a maga törvényei szerint működik. Még akkor is, ha nem tudom ezeket a törvényeket. Éppen a fatalizmus elkerülése végett segíthet az isteni gondviselő szeretet gondolata. Vagyis az, hogy a világ törvényei nem ellenséges törvények, hanem van valaki gondoskodik róla. Az más kérdés, hogy nem mindig az én akaratom szerint.

Van egy másik gondolat is- a megbocsátásé. Vajon isten miért bocsát meg, ha már őt úgy emlegetjük, mint aki a végzetünk szorongató gondolatát feloldhatja. Az isten törvényei és a világ törvényei- vagy a különböző utak, mások mint az én személyes sorsom- ha egybeesnek, akkor az én utam miért különbözne? Nehezemre esik beleolvadni, különösen manapság. Hiszen az egyéniségről szól minden. Közben az elszigetlelten küzdő ember, egyre szürkébb lett. 

Isten azért bocsát meg, mert szeret. 

Nemrég halottam, hogy az emberek között a szeretet feltételekhez van kötve. Kiszabott. Érdemre megy. 

Kezdtem saját magam meggyőződni, hogy köztem és az Isten között a felőle áradó szertet feltétlen. Nem ismerem a határait. Nem csak nekem szól, bár személyesen elér hozzám. 

Benne vagyok.