A böjtölésről
Ézsaiás 58,9-14 

A böjtölésben van valami nem magától érthetődő: az, hogy nemcsak magunkon kell elvégezni az önmegtartóztatást, hanem ennek a ránk visszaható cselekvésnek másokra is hatással kell lennie. Vagyis nem elég meghallani Isten hívását, cselekvésbe kell dobnom magam. Például a kötések megoldása, a rabok, sínylődők felszabadítása, az éhezők táplálása. Ez már túl sok. A magának élő embernek ez már túl sok. 
Kezd a kevésen. Az első lépés Isten hívásának meghallása. 
A második lépés, hogy magammal kezdem: mire van szükségem, és vajon mit akar Isten velem.
Harmadik lépés, hogy mit tudok adni a másiknak, és miért. Ez a miért foglalkozom a másikkal nagyon fontos. Milyen érdekből. Ezt kell tisztázni. És itt meg is lehet állni
Ha mégsem, akkor a negyedik lépés: ha segítek, akkor adjam magam, és ne a fölöslegemet, vagy ne a számításom hálóját vessem ki a másikra. Ez nagyon nehéz.