Az átöröklésről
Text: 2Tim 1,1-8 
A benned levő képmutatás nélküli hit, és a kézrátétel által felélesztett isteni kegyelemről beszél Pál apostol. A mi nemzedékünkben is a nagymamánktól és édesanyánktól átörökölt hit él. Igen megtépázta ezt a hitet az elmúlt néhány évtized. Az átöröklés megtörtént, a kendő szakadt, vékony, és alig használható. Nézzem sokszor, hogy vajon keretbe való csak, vagy nyakba akasztható. Van olyan háziszőttes ruha ugyanis, ami száz évvel ezelőtt készült, és még el lehet menni benne úrvacsorát venni a templomba.
A másik gondolat a kézrátétel által felélesztett isteni kegyelem. Nem is gondoljuk meg, hogy amikor valakit megölelünk, vagy egy gyerekre tesszük a kezünket, akkor mit élesztünk föl benne. Később majd igen emlékszünk ezekre a kézrátételekre. Ezeken keresztül is öröklődik az arcvonás, a jellem, a sors. 
Egy közmondással zárom: plántálj el egy gondolatot, és cselekvést aratsz le belőle. Plántálj el egy cselekedetet és szokást aratsz le belőle. Plántálj el egy szokást és jellemet aratsz le belőle. Plántáld el a jellemet és sorsot aratsz le belőle.