Imagondolat

Text: Zsolt. 121

Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad az, aki védelmez téged. Bizony nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt! Az Úr védelmez téged, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.

A zsoltárokat gyakran olvassuk, gyakran hallunk róluk, belőlük részleteket. Olyan gondolatok vannak benne, melyek sokszor segítenek felállni, ha elesünk, segítenek, ha fájdalmunk van, ha keressük Istent. Ezezben a gondolatokban, melyeket a 121. zsoltár fogalmaz meg, értjük igazán, ki a Mindenható. Ki az, aki mindig ott van az életünkben, aki nem szunnyad, nem alszik egy percre sem, aki örök védelmező és pajzs. A nappali fényben, mely biztonságot ad, melyben bátornak érezzük magunkat, éppen ezért jobban érezzük Isten közelségét, de eljön az éjszaka, amikor szükségét érezzük az oltalomnak, a védelmezőnek. Mindig az éjszakához kapcsoljuk a bizonytalan, veszélyes, kiszámíthatatlan gondolatokat, érzéseket. Azonban az Isten mindig ott van, aki védelmez, aki nappal és éjszaka is velünk van, aki gondot visel ránk. Megőriz mindenkor, jártunkban keltünkben, életünk minden napján, s talán az örökhonban is őrzőnk, fényünk, világosságunk lesz. Ámen.