Jób 9,2-11.

„²Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?

³Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni.

⁴Bölcs szívű és hatalmas erejű ő: ki tudna ellene szegülve épségben maradni?

⁵Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában.

⁶Kimozdítja helyéből a földet, oszlopai is belerendülnek.

………………………………………………………….

¹⁰Hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul.

¹¹Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre.

¹²Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel?”

            Jób könyvét olvasom. Nagyon sok az információ és mondanivalója. Talán nem is értem, de folytatom. A kitartásom véges. Nem értem, ezért félre teszem, mert olyan dolgokat ír, amelyek lehetetlenek.

Hogy lehet perbe szállni Istennel? Miképpen vitatkozhatnánk vele, ha a legegyszerűbb kérdéseinkre sem képes választ adni?

Mégis annyiszor vívódunk önmagunk és Istenkérdéseinkkel. Oly sok a kérdés és válasz egy sincs. Van értelme ennek az egésznek? Fel tudjuk fogni? Elérhetjük?

Kérdéseink labirintusában néha igen nagy a kesze-kuszaság, de mégis kapunk kiutat minden egyes helyzetből. Magunkra vagy társakkal, de mindig folytatni tudjuk az utat. Alaptermészetünkhöz tartozik, hogy emberi természetünk keresi a megmagyarázhatatlant, a szépet, a számára jót. Keressük a szeretet. Egymás szeretetét s szomjazunk az Úr szeretetére.

Jób is kutat, keres. Keresi számos kérdésére a választ. Feltételezései egyfajta képet adnak Istennel való viszonyáról. Feltételezései között találjuk Isten nagyságát, végtelenségét, erejét, jóságát, csendben maradását. Ez egyfajta titokzatosság, melyre szükségünk van. Épp úgy, mint 100, 200, 1000 évvel ezelőtt. Hasonlóképpen keressük és kutatjuk a magasság urát. Azonban a keresés folyamata és időtartama háttérbe szorulni látszik. Mit jelent ez? Hogy egyre kevesebb a természetfelettivel való foglalkozás, a Vele való kapcsolatteremtés.

Elég, ha egy pillantást vetünk az elmúlt korok történéseivel, a megmagyarázhatatlannal való foglalkozásra. Izráel fiaira, Egyiptom népére és fáraójára, a kereszténység egészére, az előttünk járókra, nagyszüleinkre, szüleinkre. Hozzuk képest igen nagy a lemaradásunk és nem tudjuk, vagy nem akarjuk megérteni, hogy a hit, az Istenben való hit és Jézus tanításába vetett hit megtartása és ápolása mennyire fontos. Egy rendszer, egy folyamat épül rajta.

A hit fogalmát azonban magunkra is vonatkoztathatjuk. Van-e elég hitünk önmagunk fele? Van-e elegendő kitartásunk dolgok irányában? Van-e tiszta látásunk a Magasságos fele? Vagy egyszerűen engedjük a szemellenzővel való irányítást, amely csak a szűk előrelátást és előrehaladást biztosítja számunkra.

Lásd meg a végtelen és véges valóságát. Nyisd ki szemed és belső érző lényed engedd szabadon, hogy tapasztaljon, lásson, érezzen, s elfogadja a számtalan kérdés választalanságát.

Lásd meg, hogy te is egy törékeny, véges lény vagy, aki helyes látásmóddal egy csodálatos életfejezetet tudsz biztosítani az utókornak. Mi és milyen a helyes látásmód azt én nem mondhatom meg neked, mert Isten a maga képmására teremtett, hasonlóvá, de nem egyformává sem ugyan olyanná. Tehát a helyes látásmódot – kemény munkával de – neked kell megtalálni.

Lásd meg te is a csodát, mely mindannyiunkat körülvesz!