Imagondolat

A királyról és a főnökről
1Sám 8,4-7.10-22a Összegyűlének azért Izráelnek minden vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába. És mondának néki: Ímé te megvénhedtél, és fiaid nem járnak útaidon; most azért válaszsz nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás. Azonban Sámuelnek nem tetszék a beszéd, hogy azt mondák: Adj nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk. És könyörge Sámuel az Úrhoz. És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök. Mindama cselekedetek szerint, a melyeket véghez vittek attól a naptól kezdve, a melyen kihoztam őket Égyiptomból, egészen a mai napig (hogy elhagytak engem, és idegen isteneknek szolgáltak): veled is a szerint cselekesznek. Most azért hallgass szavukra; mindazáltal tégy ellenök bizonyságot, és add tudtokra a király hatalmát, a ki uralkodni fog felettök. És Sámuel megmondá az Úrnak minden beszédeit a népnek, mely tőle királyt kért. És monda: A királynak, a ki uralkodni fog felettetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi és szekér vezetőivé és lovasaivá teszi őket, és szekere előtt futnak. Ezredesekké teendi őket, és hadnagyokká ötven ember felett; velök szántatja meg barázdáit, és velök végezteti aratását, készítteti hadi szerszámait és harczi szekereihez az eszközöket. Leányaitokat pedig elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnéknak és sütőknek. Elveszi legjobb szántóföldeiteket, szőlőhegyeiteket és olajfás kerteiteket, és szolgáinak adja. Veteményeiteket és szőlőiteket megdézsmálja, és főbb embereinek és szolgáinak adja. Elveszi szolgáitokat, szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat és szamaraitokat, és a maga dolgát végezteti azokkal. Barmaitokat megdézsmálja, és ti szolgái lesztek néki. És panaszkodni fogtok annak idejében királyotok miatt, kit magatok választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni akkor titeket. A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, és mondának: Nem! hanem király legyen felettünk. És mi is úgy legyünk, mint a többi népek, hogy királyunk ítéljen minket is, és előttünk járjon, és vezesse a mi harczainkat. És miután Sámuel meghallgatta a népnek minden szavát, megmondta azokat az Úrnak. És monda az Úr Sámuelnek: Hallgass szavokra, és adj nékik királyt. És Sámuel monda Izráel férfiainak: Menjetek el haza, ki-ki az ő városába.

A király megválasztása mindig problémás volt. A hatalom gyakorlásáról szól ugyanis a probléma. A nép azzal a kéréssel fordult Sámuelhez, hogy ezt a nagyon fontos, de kényes kérdést oldja meg nekik. Ő elmondta, hogy a királysággal együtt jár egy jó adag lemondás, és lojalitás a részetekről, Ti nép. Mert a király majd uralkodni fog, és bizonyos értelemben használni titeket. A dilemma mégsem itt volt. A dilemma lényege az, hogy ha istentől származik a király hatalma, akkor minek kell hozzá a nép beleegyezése. Ha pedig a nép választja meg a királyt, akkor az vajon fog-e tetszeni istennek? Igazából ma sem különb ez a dilemma. Csakhogy aktuális. A nép legfennebb főnököt választ. A jó vezető és a főnök között óriási különbség van. A vezető mögé felsorakozunk. Egy darabig legalábbis. A főnök olyan, mint a papagályokkal a vicc. Három papagály eladó egy kisállat kereskedésen. Az első tíz lej. Mit tud ezért? , kérdi a vevő. Hát pénzügyi szakember. A második ára húsz lej. Mit tud ezért?, kérdi a nép fia, aki éppen a vásáron jár. Hát tud beszélni, és énekelni is, s még van valamilyen végzettsége. Rendben. És a harmadik. Hát a harmadik harminc lej, az a legdrágább. Hát azért mit tud? Semmit. Hát akkor miért olyan drága? Azért, mert az a főnök.

Vissza

Közelgő események