Text: Mt 7, 24-27
A sziklára épített házról beszél Jézus. Ez talán másabb, mint a homokra épített ház.
Itt viszont arról is szó van- adventben lévén, ami a várakozás és a készülődés ideje- hogy közben minden nap növekedünk. Inkább úgy mondanám, hogy a sziklába gyökerező ember növekedésere hasonlít az adventi várakozás. Ugyanis nemcsak a karácsonyi ajándékozás, vagy idegeskedés a fontos, vajon mindenkinek a családban tudok-e megfelelő ajándékot készíteni, vásárolni, hanem az is, hogy karácsonykor Isten beleszületik a világba. Egy gyermekben jelenik meg közöttünk, nagyon közelivé, és közvetlenné válik. Mi tartunk Isten felé, hozzá nővünk. A szikla pedig az alattunk álló bizonyosság, a bennünk levő középpont, a személyiség, a jellem.
Azt mondják manapság egyesek, hogy ez eléggé töredezett, és esetleges.
A mai bibliai szöveg viszont a szikláról beszél. Az emberről, aki a sziklába gyökerezve növekedik, Isten felé tart. És Isten is az ember felé. Talán ez a születés egyik nagy misztériuma: a találkozás, együttlét, és a sziklából fakadó víz, az élet születése.
Első ránézésre azt hiszem semmi különbség nincs a sziklára épített ház, és a homokra épített ház között. Főleg, ha műgyeppel van leterítve az udvar.