Text Lk 19, 45-48
A mai imagondolat alapjául egy szokatlan élethelyzetben látjuk Jézust, ugyanis a jeruzsálemi templomot megtisztítja. Kufárok, pénzváltók, áldozati kellék árusok vannak a templom csarnokában. Köztudottan és közismerten a templom megtisztításáról van szó. Nem volt egy köztiszteletnek örvendő cselekedet. Ami nem közismert erről az eseményről, hogy Jézus nemcsak feldöntötte az asztalokat, vagyis "balhézott" egyet, hanem ő tulajdonképpen a templomot megszentelte. A templom újraszentelésének az ösztönszerű, indulatos végrehajtásáról van szó. Vagyis olyan elemi erővel tör fel benne ez az amúgy nagyon régi megszentelési vágy, mint amikor a szomjas ember iszik, vagy az éhes ember eszik. Nem előzmény nélküli a templom megtisztítása az ószövetségi időkben. Erre akkor volt szükség, amikor idegen királyok, vagy királynék helyezték el bálványaikat a szentélyben. Vagy egy- egy győzelem kivívásakor újraszentelték a templomot énekkel, imával, és áldozattal. Nem ártani akart Jézus, bár érzékelhető, hogy a megtisztulás nem olyan sima, mint ahogy sokszor elvárjuk. Manapság, mintha félnénk egy kicsit a természetességtől, a vadságtól. Puhány világunk vajon tiszta?