Imagondolat

Egydiségünk
Bölcs 7,22–8,1 Önmagáról így tanít az örök Bölcsesség: A szent Bölcsesség lelke egy, és mégis sokszerű. Mert szent, értelmes, szépen szóló, gyors, szeplőtelen, és mindig kedves, biztos, éles, a jót kedvelő; emberbarát, szilárd, jóságos és megbízható. Mindenható, ki mindent lát, és bátran áthat mindenen. Mert minden gyors között is leggyorsabb a Bölcsesség, és tisztasága gyorsan átjuttatja mindenen. Nem más a Bölcsesség, mint Isten szent lehelete, a Mindenható dicsőségének tiszta csordulása, ezért nem érheti semmi szenny. Ő ugyanis az örök világosság sugára, Isten fölségének szeplőtelen tükre, és benne Isten jóságának képe tündököl. Csak egymagában van, de mindent megtehet. Mindent megújít, minden korban szenteket nevel. Isten barátja, prófétája lesz az, akit fölavat, mert Isten is a bölcsesség bizalmasait kedveli. A napnál ékesebb, minden csillagnál fényesebb. Az éj elől kitér a fény. – Nem így a Bölcsesség! Sötét gonoszság rajta erőt nem vehet soha. Hatalmas erejében átfog minden láthatárt, s a mindenséget üdvösen igazgatja.

Ezt a bibliai részt olvasva a vágókés jut az eszembe. Vagyis, hogy mit mivel lehet vágni. Anyagismeret kell hozzá, és kell tudni bánni a szerszámmal, hogy valamit elvágjunk, vagy átvágjunk, vagy éppen az ellenekzője: összeillesszünk. A bölcsesség itt egy sajátos megvilágításban jelenik meg: gyors, jóságos, megbízható, tisztasága átjuttatja mindenen. Nem más, mint Isten szent lehellete. Vagyis a kérdés az, hogy mi az, amit Te tudsz jobban, mint bárki más? Isten miért teremtett meg téged? Biztos vagyok benne, hogy Neked valami olyan tulajdonságod, ami másnak nincs. Csakhogy ezért nagyon meg kell dolgozni. Aki dudás akar lenni, annak pokolra kell menni...

Vissza

Közelgő események