Imagondolat
Imagondolat
Róm 8,18
„Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.”
Nincs senki, aki még ne érezte volna soha hiábavalónak munkáját, rutinossá vált feladatait vagy akár az életét is. Mennyire ki tud üresedni az ember élete, mennyire ki tud üresedni a munkája, a kapcsolata, a házassága. A megszerzés és az elfogyasztás körforgásában élünk, felnövök, megházasodom, gyereket nevelek, megöregszem, elmegyek.
Pál apostol szavainak azonban van pozitív üzenete is, még ha elsőre nem is olyan világos. A világ és az ember is szenved, belekerül a kiüresedés mély érzésébe, de a szenvedés, a küzdelem érzései után tud csak igazán újrateremtődni a gondolat, az érzés, az ember. Valaminek ki kell ürülnie, el kell fogynia, hogy újra meg lehessen azt tölteni. Nekünk az a feladatunk, hogy töltsük fel újra azt ami elfogyott életünkből.