Imagondolat

Zsolt139,1–12
 
Gondviselő Istenünk, szerető, édes jó Atyánk!
Életerő vagy a reggeli hidegben, amint kinyitjuk ablakainkat, pírt varázsolsz arcunkra. Szemmel tartod mozgolódásunkat, felnézünk napodra, ma reggel is együtt várjuk napsugaraid által simogató szereteted. Ilyenkor érezzük, hogy mennyire más veled kezdeni az újabb napot. Most mutatkozik meg, hogy mennyire értékes a te atyai szeretetedben nevelkedni. Te vagy, aki megérted álmainkat, messziről észreveszed szándékunkat.
Ezért érezzük szükségét a hálának, mert gondod van gyermekeidre, mert te mutatsz utat nekünk, te vagy, aki lengőhidat emelsz, ha úgy érezzük szakadék választ el embertársainktól. Te vagy, aki megvilágosítod a szülői parancsot szívünkben. Nyelvünkön sincs még a szó, de már pajzsként körülfogsz, te pontosan tudod, hogy gondviselésedre szorulunk. Még el sem követtünk semmit, de te, mint megértő szülő simogatod meg fejünket.
Mutasd meg hát nekünk újra, hogy még mindig a szeretet a legfontosabb törvény, mutasd meg, hogy még van a földön hitele a becsületes embereknek, hogy kívánjunk mi is azok lenni, s ne menjünk be a világ elanyagiasodott, könnyen nyitható kapuján. Most, amikor az adventi úton haladunk tovább, tiszta szívvel, rendelkezéseidet betartva, még inkább kérjük, hogy figyelj oda ránk, hallgasd meg kéréseinket, hozd el a gyermekkorok fenyőillatos igazi karácsonyát. Ámen.
 

Vissza

Közelgő események