Imagondolat

Textus: 1Tim 6, 17 – 20

Ma reggel is neked mondjuk el imába csomagolt kéréseinket, mert bízunk benne, hogy Te érted a kimondott és elhallgatott szavakat egyaránt. Lehunyjuk szemeinket, és még előttünk vannak az éjszaka képei, hinni akarjuk, hogy a mai reggel még nem szakította el teljesen az éjszaka megfogalmazódott gondolatainkat. 
Imádságunkban Pál apostol Timóteushoz írt levelére támaszkodunk, mint e világ lakói, sokszor mi is szegényebbnek érezzük magunkat, kevesebbnek tűnik látszatra az, amink van. Néha a bizonytalanság táborában élők közé soroljuk magunkat. Elfelejtjük, hogy te bőségesen megadtál nekünk mindent, ami a megélhetésünkhöz szükséges. Ahelyett, hogy megköszönnénk életünket, szüleinket, testvéreinket, barátainkat és ráeszmélnénk, hogy valójában mekkora áldás az ő szeretetük számunkra, mi sokszor elutasítjuk őket, félre tessékeljük, kihagyjuk hétköznapjainkból. 
Joggal botoz meg kezed, ha ezek után sem eszmélünk rá arra, hogy sokkal többünk van nekünk mint jó néhány embernek itt a földön. Joggal gerjesztheted fel haragod irántunk, ha továbbra is elégedetlenkedünk, s nem értékeljük kellőképpen életünket. Igen, hajlamosak vagyunk elcsüggedni, mert úgy látjuk, hogy nincs elég alapunk a jövendőre. Dolgok sokaságát sorakoztatjuk fel, hogy mire lenne még szükségünk, haszontalan tárgyaktól várjuk a boldogságot. 
Milyen sekélyes és szegényes a gondolkodásunk, ahelyett, hogy gazdagok lennénk a jó cselekedetekben, az adakozásban, a segítségben, mi inkább saját magunkkal törődünk. Add, hogy észrevegyük, hogy túl sok mindent halmoztunk fel az életünkben, segíts kitisztítani, megszabadítani felesleges mihaszna kincseinktől, hogy helyükbe az adni tudás gazdagsága költözzék be, hogy igazi, szilárd alapot tudjunk vetni életünknek, emberségből, felebaráti szeretetből, hogy méltók legyünk a te országodhoz.
sz.sz.

Vissza

Közelgő események