Imagondolat

megigazulásról
Text: Galatákhoz írt levél 3, 22-29
Mindig is érezhető egyfajta összefonódás az idő és az igazság között. A mai imagondolatban ez pontosítódik: a jövő és a megigazulás összekapcsolódik. Csakhogy ez a mában, a pillanatban élőnek igen nehéz. Mert nemcsak a konfort zónám határait kell feszegetnem, hanem kell egy távlati cél. Egy utazásra, elmozdulásra való hajlam. Igen, kell az, hogy elindulok, kimozdulok a pillanatnyi helyzetemből, az élet-kényelemből, amit felépítettem, vagy megörököltem, s elindulok a jövő felé- oda, arrafelé. Ez éppen olyan döntés kérdése, mint az, hogy nem megyek sehová, itt maradok, ezt élem, amim van. Vagyis azt akarom mondani, hogy van-e a mai emberben annyi bátorság, hogy rákérdezzen saját magára. Tehát amit igaznak, és jónak hiszek azt megkérdőjelezem? Miért tenném? Pál apostol éppen ezt teszi, amikor az ószövetségi törvényt a megigazulás végső biztosítékát megkérdőjelezi, és Krisztus Jézusba helyezi a megigazulás végső célját és állapotát. És ez mindenki számára elérhető, nemcsak egyeseknek. Merész gondolat. Végülis a hit által valósul meg, mondja Pál. 
A hit pedig a cselekedetek által látható.
Pontosabban a jövőbe felé vezető cselekedetekről van szó.
Nem is gondoltam úgy a hitre, mint befektetésre. Hosszú távon.

Vissza

Közelgő események