Imagondolat
Text Ézs 10,5-7.13-16
"Ezt mondja az Úr: Jaj, Asszíriának, haragom vesszejének; az ő kezére bíztam fenyítő parancsomat.
Elküldtem őt a hűtlen nemzet ellen, parancsot adtam neki a nép ellen, amelyre haragszom, hogy zsákmányoljon, fosztogasson, és eltapossa, mint az út sarát.
De Asszíria téved, hogyha elbizakodik, és szíve egyre csak azon gondolkodik, hogy eltiporjon és kiirtson nem kevés nemzetet.
Nagy gőgjében ugyanis így gondolkodott: „Mindezt saját erőmből vittem végbe, és mindez bölcsességem műve volt, hogy országok határait tüntettem el, nagy fejedelmek kincseit raboltam el, és trónjaikról letaszítottam királyokat.
A népek kincseire, mint valami madárfészekre, nyújtottam kezem, és amint összeszednek elhagyott tojásokat, úgy szedtem össze én a földnek kincseit.
Nem volt, aki mozdítani merte volna szárnyait, vagy csipogásra merte volna nyitni száját.” Így szólt akkor az Úr: „A fejsze vajon kérkedik-e azzal szemben, aki vág vele? Vagy nagyzol-e a fűrész azzal szemben, aki húzza azt?
Talán bizony a vessző suhogtatja-e azt, aki fölvette, és a bot emeli-e az ember karját?” Ezért az Úr, a Seregek Ura sorvadással sújtja majd Asszíria hőseit, és emésztő tűzzel hamvasztja el gőgös dicsőségüket."
Elküldtem őt a hűtlen nemzet ellen, parancsot adtam neki a nép ellen, amelyre haragszom, hogy zsákmányoljon, fosztogasson, és eltapossa, mint az út sarát.
De Asszíria téved, hogyha elbizakodik, és szíve egyre csak azon gondolkodik, hogy eltiporjon és kiirtson nem kevés nemzetet.
Nagy gőgjében ugyanis így gondolkodott: „Mindezt saját erőmből vittem végbe, és mindez bölcsességem műve volt, hogy országok határait tüntettem el, nagy fejedelmek kincseit raboltam el, és trónjaikról letaszítottam királyokat.
A népek kincseire, mint valami madárfészekre, nyújtottam kezem, és amint összeszednek elhagyott tojásokat, úgy szedtem össze én a földnek kincseit.
Nem volt, aki mozdítani merte volna szárnyait, vagy csipogásra merte volna nyitni száját.” Így szólt akkor az Úr: „A fejsze vajon kérkedik-e azzal szemben, aki vág vele? Vagy nagyzol-e a fűrész azzal szemben, aki húzza azt?
Talán bizony a vessző suhogtatja-e azt, aki fölvette, és a bot emeli-e az ember karját?” Ezért az Úr, a Seregek Ura sorvadással sújtja majd Asszíria hőseit, és emésztő tűzzel hamvasztja el gőgös dicsőségüket."
A mai imagondolatban Isten eszközként felhasználja Asszíriát, hogy akaratát véghezvigye. Isten mindenhatóságából kifolyólag ezt megengedheti magának. Ebben nagyon hasonlítunk Rá. Emberként hajlamosak vagyunk arra, hogy eszközként használjuk fel a másik embert. Sőt, arra is hajlamosak vagyunk, hogy eszközként használjuk a világot azért, hogy a saját akaratunkat, célunkat megvalósítsuk. Vajon ezzel mi a gond? Vagyis mi a gond azzal, hogy az ember önző, hogy egoisták vagyunk, hogy teremtményi akaratunk nem örökkévaló, és bármit is teszünk, az mindig csak a tökéletes jónak az árnyéka. Azt hiszem, hogy a növekedés titkát feszegeti ez a gondolat. A borsó is elgondolhatja magában, hogy karó nélkül, a földön akar elheverni, mert nincs kedve felmászni azon a pályán, amit neki szánt az ember. Sőt azt is elgondolhatja a borsó, ha tud gondolkozni egy cseppet is, hogy napfény nélkül, és hűvösebb pincében jobban telne, mint nyári napon, kint a kertben. Amit a borsó nem tud elgondolni, hogy mennyi minden kell a növekedéshez. Például a fény egy ilyen nélkülözhetetlen eleme a növekedésnek. Az ember vajon tudhatja-e végső soron, hogy mit, mennyit és miért használ? Az emberi ego nem tud teremteni, csak alkotni. A teremtés a semmiből történik, az alkotás már eleve létező dolgokat használ. Ettől van művészet. Az egoval viszont az a másik érdekesség, hogy valaki, vagy valami más nélkül nem tud létezni. Isten viszont igen. Isten létének a titkát nem tudjuk sem kifejezni, sem megérteni.
A személyiség és önzés céljait értjük, látjuk nap, mint nap. Végül a nyelv, a fogalmak bugyraiba tévelygünk, mert hiába gondolta úgy az ókori izrael, hogy isten kiválasztotta őket, és Asszíriát is eszközként használta fel céljai elérésében, a kiválasztottság mibenléte, célja még mindig titok maradt.
A kiválasztottság nem megválaszolt kérdés, nem eleve elrendelt ismeret az ember számára. Isten tudja, hogy mit akar az ember. Az ember csak azt tudja, hogy emberként mit akar az ember, de emberként nem tudhatom, hogy mit akar Isten.