Vasárnapi imagondolat

Vonzódás
Filemon 1,18-26
Halottak napja körül, így az elmúlás és megdicsőülés között ülök magammal és magamban. Mint alma az ászkon. Ősz van és tél jön. Azon elmélkedem, hogy mit is jelent az életbe kapaszkodás, a másokért való élés. Pál apostol a Filemonhoz írt levelében a mások előrehaladásáról és hitből fakadó öröméről beszél. Vagyis arról, hogy az elmúlás tudatában, mégis érdemes odafigyeni arra, hogy a saját életem a mások előrehaladásáért, és hitből fakadó örömére is való. Tehát a hit arra is való, hogy örömet szerezzen. És az én életem arra is való, hogy te előre haladj, és a te életed arra is való, hogy előre haladjak. Az elmúlás halottak napi fájdalmából így nő ki a megmaradni maradás ereje. Pál apostol is ugyanezt érzi, vagyis kettős vonzalmat: az elmúlásban- mert ezt elkerülni nem tudjuk- elsiratni magamat, saját végességemet, sorsomat. Másrészt pedig maradni, szükségben lenni, haszára válni annak, hogy a hitben örüljek, és másoknak is hasznára váljak. 
Az elmúlás és megmaradás vonzásának feszültségében: mindkettő sorsom, és mindkettő vonz. Az egyik mélabúsan, a másik erősen. Hogy a hitben örvendjek. S hogy az élet haladjon előre.

Vissza

Közelgő események