Emberi méltóság
Text: Mózes első könyve 49,29-33
Az emberi méltósággal minden korban foglalkoztak. Kezdve a zsidó, majd a keresztény hagyománytól el egészen a függetlenségi háborúig, a francia forradalomig, vagy a második világháborút követő időkig és ez a fogalom folyamatosan terítéken van és volt, talán nem véletlenül. A bibliai rész arra világít rá, hogy az ember utolsó óráiban megérdemli, hogy méltósággal bánjanak vele és halála után kérését teljesítsék. A gond csupán ott van, hogy az emberi méltóság nem szorulhat a koporsók mellé. Az ember saját maga méltóságát megtarthatná a mindennapokban is és egymás méltóságára pedig olyan kincsként kellene vigyázzunk, mint a sajátunkra. A haldokló embereknek talán azt a legnehezebb elviselniük, hogy megfosztják őket emberi méltóságuktól és nem emberhez méltóan bánnak velük az utolsó pillanatokban, pedig mennyivel nehezebb és egyben szebb lenne, ha ilyenkor türelmet, simogatást, szeretetet tudnánk adni. Mennyivel szebb lenne, ha holnap a munkahelyen a felebarátom emberi méltóságára vigyáznék, mert így a sajátomat is megőrizhetném, mennyivel szebb lenne, ha ember lennék, méltó arra, hogy embernek nevezzem önmagamat.