Text: 1Róm 15,13

Levetettük a hétköznapit, és ma megint ünneplő ruhában jöttünk el hozzád, szívünkben karácsonyi ének hangja szól, asztalainkon fenyőkoszorú, fények világítják az ösvényt, amelyen várjuk jöveteled. Ma meggyújtottuk a harmadik gyertyát is, az öröm és a család időről időre fellobbanó mécsesét, hogy legyen világosság a földön, de, ami talán ma mindennél fontosabb, hogy a fény költözzék be a szívünkbe is. Apró a fényű az örömeink gyertyája az adventi koszorún, de mégis erőt ad a szürke hétköznapokban a kereső embernek, fénye biztonság, hogy jó az út, amelyen járunk.

Ennek a gyertyának a fénye ad biztonságot számunkra, hogy te eljössz újra az emberhez, hogy az örökkévaló szeretet nem elbúcsúzóban van a világtól, hanem érkezőben. A harmadik gyertya lángja bizonyosság, hogy nem hagyod elveszni az embert, nem hagyod, hogy figyelmünket elvonja a kirakatok világítása. Ennek a gyertyának a fénye a remény számunkra, hogy idén is megérkezel az emberhez, idén is keresed a hozzád időről imádkozókat.

Családokat ültet ünnepi asztalok mellé most a harmadik láng, visszaadja életünk igazi fényét, apába és anyába a hitet, hogy igen, egy család vagyunk. Gyermekbe a szülők szeretetét és gondoskodását. Megnyugtat a fény, hogy bár sokáig voltunk távol egymástól, most mintha mindenki egymás mellé akarna húzódni, bizonyítani akarjuk, hogy elférünk egymás mellett.

Amikor így együtt vagyunk, a te lelked fényénél, akkor adunk igazán hálát neked, és ilyenkor igazi a köszönet és nem közhely a szeretlek édes Istenem.

De nem lenne méltó hozzánk, hogy csak magunknak kérjünk. Legyen öröm és fény az olyan házakban is, ahol nincs adventi koszorú, ahol nem telik díszes gyertyára. Legyen ott is béke, csend, ahol eddig hangos és haragos volt a szó. Világítsa meg ez a fény most még jobban az emberi szíveket, s figyeljünk jobban azokra, akik társ nélkül élnek, vagy szüleik arca már csak az örök fényességben lobog tovább, ne hagyjuk, a szenvedőket, az árvákat szomorúságban. Legyen karácsony mindenkinek Istenünk, mindenkinek, aki reménykedik és még hisz abban, hogy időről időre képes az ember jót cselekedni.

Áldd meg életünket ünnepi érzéssel, és add, hogy mostantól több legyen az egymással eltöltött minőségi idő, több legyen a szeretet ott, ahol megállnak egy pillanatra és veszik a fáradtságot, hogy meggyújtsák az adventi koszorún a harmadik, majd az utolsó gyertyát is.

Ámen.